A külföldön óriási ismertségnek és elismertségnek örvendő Lucian Freudról Magyarországon keveset hallani. A bejegyzés elkészítéséhez próbáltam magyar nyelvű, interneten elérhető anyagokat gyűjteni, nem jártam sikerrel. (Itt jegyezném meg, hogy még a magyar wiki sem tartalmaz róla szóló szócikket.) Ez azonban nem keserített el, épp ellenkezőleg: most már szinte missziómnak tekintem, hogy a kedves olvasókat elkalauzoljam a mester világában! :)

 Élete

Lucian Freud 1922 december 22.-én született Berlinben (Németország), zsidó szülők gyermekeként. (Nagyapját valószínűleg többen ismerik, ő volt Sigmund Freud (1856-1939) a pszichoanalitikus iskola megalapítója.) 1934-ben a kis Lucian és családja a náci rezsim felemelkedése okán kénytelen volt elhagyni Németországot. Angliában telepedtek le, ahol 1939-ben állampolgárságot is kaptak. Több művészeti iskola képzésében részt vett: Central School of Art (London), East Anglian School of Painting and Drawing (Dedham), Goldsmiths College – University of London.

1943-ban kapta első komoly megbízatását Nicholas Moore egy verseskötetének (The Glass Tower) illusztrálására. A könyv egyebek mellett tartalmazott egy rajzot, melynek központi alakzatai egy kitömött zebra és egy pálmafa. Mindkét elem megjelenik A festő szobája (The Painter's Room) című művén, melyet első önálló kiállításán mutattak be 1944-ben (Alex Reid & Lefevre Gallery). 1950-től portrékat kezdett festeni, képeinek témája szinte kizárólagosan a meztelenség. Képeinek szereplői életének szereplői is egyben: barátok, családtagok, festőtársak, szeretők és gyerekek.

Freud az egyik legismertebb angol művész, aki a maga sajátosan valósághű ábrázolási technikájával könnyen magával ragadja a nézőket. Érdemeit mutatja, hogy 1989-ben Anglia legnagyobb presztízsű művészeti díjára jelölték. (A „Turner Prize”-t 1984 óta adományozzák minden évben az 50 éven aluli brit művészeknek. A jelölést és a díjazást a Tate szervezi, magát a díjátadót a Tate Britain-ben tartják.) Érdekes hír, hogy állítólag közel 40 törvénytelen gyermeke született, ezt azonban talán kicsit túlzónak tarthatjuk. (Az angol wikipedián hosszan sorolják feleségeit és a hölgyektől született gyermekeket, ettől én eltekintek.)

Ízelítő a festmények árából: 

After Cézanne című képéért a National Gallery of Australia 2001-ben 7,4 millió dollárt fizetett.

Benefits Supervisor Sleeping című, 1995-ben készült képével rekordot döntött: 2008 májusában a Christie's New Yorkban rendezett aukcióján Roman Abramovich (a Chelsea tulajdonosa) 33,6 millió dollárt adott a festményért. A portré egy 127 kg-os hölgyet ábrázol meztelenül, akinek történetesen a nevét is van szerencsénk ismerni, ő Sue Tilley.

És a rekord: soha korábban élő festőművész képéért nem fizetett senki ilyen sokat.

Miért lehet szeretni?

Pont az ellenkezőjét érzem, amikor egy Freud képet látok, mint amikor például egy Currin-t (két korábbi bejegyzésben szerepelt már tőle kép). Currinnél egy letisztult, tökéletes világ, szépséges nőit lehet csodálni (a currini iróniát most nem érinteném), Freud húsvér embereiben meg az a szép és megindító, hogy nagyon is valóságosak. Pont ez a különbség teszi vonzóvá a képeket: kicsit úgy érzi az ember, mintha leskelődne. Ha éjjel benézünk egy ablakon egy olyan szobába ahol éppen ég a lámpa, és éppen meztelenül fekszik valaki az ágyon elnyúlva, valószínűleg ugyanezt látnánk. Freud festészete életszagú, és nem festékszagú, én ezért szeretem.

Ti mit gondoltok?